Aba-Novák Vilmos

Aba-Novák Vilmos kiállítása

Aba-Novák Vilmos életműkiállítás kapcsán Várady Júlia, újságíró és Bretus Imre a kiállítás rendezője, a Duna pArt Galéria tulajdonosa beszélgetett. Narrátor Győrffy Miklós, újságíró volt. Az interjú a Magyar Rádió Kossuth adóján a Gondolatjel című műsorban hangzott el.

Győrffy Miklós: Ellentmondásos zseni volt, de ezzel nem mondunk semmi különöset, vagy különösebben újat Aba-Novák Vilmos festőművészről, akinek most van a 110. születési évfordulója. Egyszerre ismert és ismeretlen alakja a XX. századi magyar művészetnek. Már aránylag rövid élete során is nagy hatással volt a korszak művészetére, művei átértékelésre késztették nemzedéktársait. Az életmű üzenete ma is élő, és igen erős. Festményei, rajzai ma is csodálatra méltóak, a múzeumok megbecsült kincsei közé tartoznak, freskói egyházi és világi épületek lenyűgöző díszei. Hívő emberként az egyházi művészetben alkalmazott újításával sokat tett a vallási üzenetek közérthetővé tételéért. Aba-Nováknak azonban van egy intim, szemérmes, rejtőzködő arca is, de ezt eddig kevésbé ismerte a közönség. A mostani évfordulós kiállítása a Volksbank Galériában ezt mutatja be. Erről is beszél Várady Júliának a kiállítás szakmai tanácsadója, Bretus Imre.

Várady Júlia: Sok ellentmondásos művész létezett Magyarországon a XX. század első felében. De jól gondolom én azt, hogy Aba-Novák talán a legellentmondásosabb figurák közé tartozott?
Ha csak az életművét nézzük, amelyben annyira egymásnak ellentmondó stílusú, gondolatú, üzenetű képek találhatóak, mint talán senki másnál, akkor egyértelműen arra utalhatunk, hogy valami furcsaság, titok kell legyen ebben az életrajzban, nem csak az életműben.
Bretus Imre: Igen, van titok ebben az életműben. Az, hogy már a 40-es években, és azóta is a művészettörténetben egyöntetű a vélemény, hogy Aba-Novák Vilmos zseni volt. Ezt már a 40-es években egy amerikai műkritikus kijelentette, amikor Picassóhoz, Matisse-hoz, Diego Riverához hasonlította művészetének nagyságát.
VJ: Picasso azt mondta - ha jól tudom - egy francia kiállítás kezdetekor, amikor kibontották az Aba-Novák által küldött képet, hogy ki ez a barbár zseni.
BI: Ez a vélekedés önmagában is minősíti Aba-Novák Vilmos egész életművének a tartalmát, nívóját.
VJ: Csak ez még nem elég magyarázat.
BI: Igen erre van egy közhely, hogy a zseni a káoszt is átlátja, de Aba-Novák életművében szó nincs káoszról. Ő megkapta az isteni csodát, a hihetetlen nagy tehetséget. Már kisgyerekkorában elhatározta, 6-7 évesen már tudta, hogy festőművész lesz és tudatosan készült erre a festőművészi létre. Az első két festményét kilenc évesen készítette, az egyik egy bakterházat ábrázolt, a teljes táj ábrázolásával, a másik pedig egy pusztai tanyát. Leltárszerűen megkomponált képek voltak ezek kilenc évesen.
VJ: Ha jól tudom, a családnak igazán a művészethez nagyon sok köze nem volt.
BI: Az apa egy mérnökember volt, de a családban vannak művész elődök. A dédapja, Ritter Eduárd osztrák festő volt és nagynénje, Waginger Róza is házi festő volt.
VJ: Úgy indult el, hogy elvégezte mindazt az iskolát, sőt még többet is, ami elvárható volt a század legelején egy festőnek készülő fiatalembertől.
BI: Elvégezte a hazai képzést, aztán római ösztöndíjasként látta, hogy a nagy római, olasz festőelődök hogyan alkottak. Megcsapta az olasz Novecento hangulata. Abban kegyes volt hozzá a sors, hogy olyan környezetben, olyan emberekkel, olyan szituációkkal hozta össze az élet, akik felismerték zsenialitását és nem gátolták, hanem segítették. Annak ellenére, hogy nagyon rövid ideig élt, 47 évesen elhunyt, három életműnyi remekművet hagyott ránk Aba-Novák Vilmos. Igazából nem sorolható be a művészete. Nagyon jellemző, hogy sok konfliktust kellett a sikerek ellenére felvállalnia, teljes egészében átalakította a gondolkodásunkat az egyházi ikonfestészetről és freskófestészetről.
VJ: A vallásos festészettel kapcsolatosan nagyon komoly vitákat provokált.
BI: Így igaz. Már akkor is és a mai napig is folynak viták arról, hogy mennyire posztmodern, mennyire modern ez az életmű. Rendkívül komoly vitákat generált ez akkoriban. Volt olyan időszak, amikor a sajtó össztüzet zúdított rá az egyházi képei miatt.
VJ: Azért-e, mert - mint Heller Ágnes a kiállítás megnyitóján azt állította, illetve felvetette, hogy itt a posztmodernizmus igazi elődjéről lenne szó Aba-Novák esetében, aki a posztmodern által oly nagyon kedvelt idézetekkel dolgozott. A középkori festészetet. a reneszánsz kezdetének festészetét beemelte a saját, elsősorban a hitélettel kapcsolatos munkáiba, és ezzel talán ki nem mondva, de mégis mint hogy ha meg is kérdőjelezné azt a dolgot, amiről ő fest, vagy beszél átvitt értelemben.
BI: Ebben teljesen igaza van az Ágnesnek. Aba-Novák egyházi képeinek az az igazi ereje, hogy odateszi elénk, hogy az ember gyarló és az élet véges. Nincs mellébeszélés az ő képein, szó nincs arról, hogy pufók barokk angyalkák írják le nekünk a paradicsomi létet, hanem a nemlét teljes drasztikussága ott van Aba-Novák munkáin.
VJ: Az is felmerült ezekben a vitákban, hogy ő megkérdőjelezi a vallásosságot, az istenlétet?
BI: Soha nem merült fel. Mélyen vallásos ember volt. Mélyen vallásos áhítattal nyúlt hozzá ezekhez az egyházi témákhoz.
VJ: Miközben felfedez az ember, ha nagyon jól megnézi a freskóféléket, vagy akár a nagy festményeket, még akár a pannóin is fel-felfedez egy-egy groteszk, egy-egy furcsa jelentésű vagy üzenetű alakot, ahol még az is felmerül, hogy meg akarta kicsit viccelni a polgári közönséget.
BI: Képei közérthetővé tették a vallásos üzeneteket, teljesen egyértelművé. Ez az ő igazi ereje.
VJ: Kifele ellentmondani látszanak ennek a súlyosan az egyház kötelékébe illeszkedő művészeti vonalnak azok a modernista, a kubizmushoz és az avantgarde különböző vonulataihoz közelálló alkotásai, ahol felmerül az emberben, hogy a legszabadabb gondolkodású, legbátrabb, mindenféle konvenciótól mentes művész lehetett. Akkor most melyik az igazi Aba-Novák?
BI: Az igazán jó művészt soha nem befolyásolják a jelen körülményei, hanem csak alkot. Ő megérezte azt, hogy a sors kevesebb időt szánt neki az életműve kiteljesítésére, ezért felfokozott erővel dolgozott azon, hogy az ő művészeti gondolatai, látásmódja nagyon sok helyen ott legyen. Érdekes dolog az, hogy az élete utolsó időszakában annyira erős belső késztetése volt a munkára, annyira mélyen izzott benne ez a művészi tenni akarás, hogy jégkockát kellett szopogatnia ahhoz, hogy ezt a belső tüzet oltsa magában. Több nagy méretű munkán dolgozott párhuzamosan. Pannonhalmán, Székesfehérváron, a párizsi pannókon, szegeden a Demeter torony képein. Ezeket mind párhuzamosan alkotta és valami hihetetlen tűz égett benne, amit így tudott karbantartani.
VJ: Tudjuk, róla, hogy jó anyagi körülmények között élt, és ő maga is mecénása volt az akkori magyar képzőművészetnek. Mit tudunk arról, hogyan válogatott, kiket támogatott?
BI: Festéket vásárolt festőművészeknek, ecsetet, vásznat, Művész barátokat kapacitált arra, hogy az ő fiatal tehetségeitől, akiket gardírozott és karon fogott vásároljanak képeket. Tanítványi a háborúban elestek, egyetlen egy képzőművész Giovanni Hajnal, aki a mai napig is ismert Olaszországban jegyzett magyar művész, patronált növendék volt.
VJ: Aba-Novákról jól tudjuk, hogy "udvari " megrendeléseket, sőt politikai vagy hatalmi megrendeléseket boldogan teljesített, nem is akármennyit!
BI: Ez egy érdekes kérdés, mert nagyon sokat vitatkoztak és még a mai napig is vitatkoznak a Szegeden látható Hősök kapujáról, ami állami megrendelésre készült.
VJ: Mit kértek tőle akkor, amikor ezt a pannót el kellett készítenie?
BI: Azt kérték, hogy az elcsatolt országrészek visszacsatolása kapcsán egy heroikus képet fogalmazzon meg.
VJ: Örömódát fogalmazzon?
BI: Igen, ez volt a megrendelés. Ő viszont nem ezt készítette el, hanem ha nagyon részletesen megnézegetjük a Hősök kapujának képeit, megfestette a halálba menetelő katonákat is, ami minden lehet, de nem hősies eposz. Nagyon furcsa kép, és egyáltalán nem arra sikerült, mint amire rendelték.
VJ: Milyen volt a fogadtatása a megrendelők körében?
BI: Mindenki azt látta benne, amit látni akart. Úgy tudom, hogy a megrendelők elégedettek voltak.
VJ: Horthy Miklós szerepel a pannón. Ez talán a legfájdalmasabb pontja volt annak a felismerésnek, ami '45 után kísérte ezt a munkát. Ezért meszelték le, vagy általában a visszacsatolás gondolata, mint történelmi tény volt elutasítandó?
BI: Ez is, az is közrejátszott. Az tény, hogy politikailag nem kívánatos lett ez a munka és cselekedett az akkori hatalom. Nagyon sok vita övezte őt, tehát meglehetősen megosztott a közvélemény. Politikai marketing szempontjából nem hiszem, hogy izgalmas volt vele az együttműködés.
Ő képzőművész volt, valóban egy világhírű képzőművésze volt ennek az időszaknak, de életműve azóta is él és lélegzik, úgy gondolom még néhány száz évig.

Aba-Novák Vilmos kiállítása

SAJTÓHÍREK

terasz.hu
dunakanyar.hu
Kossuth Rádió - Gondolat-jel
Hölgyvilág
Kulturinfo
Népszabadság Online
Ma.hu
Magyar Hírlap Online
Figyelőnet
168 óra
est.hu
Lakáskultúra
artportal.hu
artnet.hu