Duna pArt Galéria "Az értékképző"
GalériaMűvészeinkAktualitásokKiállításokMűvészek, akiket keresünk

Aba-Novák Vilmos
festőművész

Aba-Novák Vilmos kiállítása

Interjú a kiállítás kapcsán a
Kossuth Rádió Gondolatjel című műsorában

Íme az ember...

Aba-Novák Vilmos 1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja Novák Gyula, édesanyja a bécsi születésű Waginger Róza. E szülők házasságából három gyermek született: Gyula, Vilmos, Mária. Vilmos születése idején a budai Pálya utca 4. alatti, régi, egyemeletes, úgynevezett Zettl-féle házban laktak. Aba-Novák dédapja, Ritter Eduárd népélet-, és történeti képfestő, aki az osztrák zsánerfestészetben meghitt hangú elbeszélőkedve révén kapott szerepet. Ritter Eduárd másik ágon született dédunokája, Zawischa Vilmos, osztrák festő volt. Waginger Helén, Aba-Novák nagynénje otthoni festő, films züzsé író, muzsikus. A művész édesanyja a család emlékezése szerint bohém kedélyű, szórakoztató, de főleg erős egyéniségű volt. A család Budát választotta lakóhelyéül. A ház, amelyben született ódon és szigetszerű, kétfelől utca övezi, úgy hat, mint egy darab vidék a városban. Fala kívülről szürke, hűvös, de belül az udvar sárga, a nap körülvándorol rajta. Az emeleti nyitott folyosó igen keskeny, a lakások ajtaja sűrűn sorakozik. Onnan letekintve a gyerekszemnek tekintélyes távlat nyílott.

Aba-Novák első "műalkotásait" 1903-ban, kilenc éves korában festi, az egyik egy akvarellel színezett rajz, témája egy vasúti bakterház, a másik a "Pusztai tanya" címet viseli. Tizennyolc esztendős koráig jövője egyetlen értelmének a festést tartja, tudatosan készül a főiskolára, Reissig Adolf rajztanár készíti őt fel. Az Aba előnevet is tanárától kapja.

1915 május végén bevonul, négyheti frontszolgálat után jobb váll-lövéssel megsebesül, majd ismét a frontra kerül. A háborút követően 1918 novemberében a József Műegyetem rajzi tanszékén állást vállal, majd egy évvel később mindentől és mindenkitől függetlenül rajzolni kezd. Ezekben az években készült korai munkák avatott festőt ígérnek, fel-feldereng benne egy új, egy modern formanyelv, amely a naturalizmustól eltéríti művészi útját. Ezekben az években tűnik fel képzeletének mítoszteremtő hajlama, heroikus, romantikus képzettársítások jelennek meg alkotásaiban. A kompozíció-, és formaproblémákon keresztül a hangsúly immár a tartalom felé fordul, a figurák a mondanivaló szolgálatába állnak. Az életrajzi adatokból kitűnik, hogy 1922-ben, amikor ismét beiratkozik a főiskolára - Olgyai Viktor növendékeként -, figyelmét a grafikai műfajok és a rajzolás köti le. Elmélyül grafikai tudása, előrelép tartalomábrázolás tekintetében. Ennek később monumentális falfestészetében veszi hasznát. Tömegjelenet, kompozíció, fényhatás egyre inkább azt a szerepet töltötte be Aba-Novák témái mellett, mint a dallamhoz a kíséret. Ezek idomultak egyetlen és ellenállhatatlan belső óhajához, az emberi érzésvilág szárnyaló, szuggesztív kifejezéséhez. Ez idő tájt lázban égett és alkotott, és ezt a lázat bensejének eseményei hozták felszínre.

Íme a művész...

1925-ben elnyerte a Szinyei-társaság díját, a következő év tavaszán Itálián és Svájcon keresztül Párizsba utazik. Megmerítkezik az európai festészetben, végigelemzi a nagy elődök alkotásait. Művészete árnyaltabb lesz, kezd kiteljesedni. Tevékeny résztvevője a 20-as évek alkotói küzdelmeinek, aktív szerepet vállal abban, hogy a magyar képzőművészetbe újat hozó alkotók és alkotások nagyobb figyelmet kapjanak. Mélyen hisz abban, hogy a festészet alapja nem lehet más, mint a korszerűség. Hitvallásának helyességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Malcolm Vaughan - New York-i műkritikus 1941-ben - egy könyv bevezetőjében a kor hat legnagyobb művészi egyénisége között említi. A hat mester: Matisse, Picasso, Diego Rivera, Aba-Novák, Derain, Rouault.

1929 januárjától tizennégy hónapon át római ösztöndíjas. Művészetének kiforrottságát, eredetiségét és korszerűségét Gerevich Tibor, a Római Akadémia szellemi szervezője akkoriban a következőképpen jellemzi: "Tökéletesen megőrizte a magyar művészi képzeletben gyökerező egyéniségét, s technikája, tüzes színlátása is teljesen eredeti. Nem modort, nem külső formákat lesett el a régi olasz mesterektől, hanem elveket szűrt le az olasz művészet megújítóinak, Giottónak, Masacciónak, Piero della Francescának művészetéből.

Útmutatásaik nyomán, de őket nem utánozva támasztotta fel korszerűen a magyar freskófestészetet." Az inspiráló római élmények után hazatér, filmtervezetet készít, festékgyárban vállal munkát, Pátzay Pállal közös kiállításra készül az Ernst Múzeumban és festőiskolát alapít. Szerződésében kiköti, hogy a tanítás szellemébe, munkatempójába beleszólást nem enged. Növendékeinek képességeit szabadon hagyja kibontakozni, gondosan ügyelve arra, hogy tehetségük erőssége, sajátos jellege, a nekik megfelelő festészet irányából táplálkozhassék, ahelyett, hogy "el-aba-novákosodnék". Nem epigonok nevelésére törekedett, nem is egyes régi vagy újabb kori külországi mesterek követésére biztatta őket, hanem egyéniségük kifejtésére.

A kiteljesedés

A 30-as évek elején átértékelődik Aba-Novák Vilmos életműve, festészete kiteljesedik. Megtalálja igazi hangját és karakterét, már nincs olyan feladat számára, amelynek megoldása lehetetlen lenne. Tobzódik a témákban, művészete már nem csak filozófikus, hanem a játékosság és bizonyos fajta groteszk humor kerül előtérbe. Ennek legjobb bizonyítékai a cirkuszi és vásári témái. Folyamatos kapcsolata az Alfölddel, elsősorban Szolnokkal elmélyül.

Egy érzékenyebb technika felé fordul, képein előtérbe kerülnek a rajzos megoldások. Erről így ír:
"Az impresszionizmus a színdelírium jegyében fogant és élt, ami közben a fekete-fehér igény elsikkadt! Holott: a nap és éj - sötét-világos, állandóan ható tényezők, ősi beidegzettségek: nálam elsőrendű igények vizuális életemben."
Kivételesebbnél kivételesebb képeket alkot tömegjelenetek, falusi témák, muzsikusok, körmenetek elevenednek meg vásznain. Színek és formák, karakterek és történetek örvénylenek. Mondanivalója a végletekig összetett és végtelenül egyszerű is egyben. E mellett kiteljesedik nála egy intimebb és lényegretörőbb vonal is, lírikus portrékat alkot családjáról, barátairól, művész kollégáiról. Lehetőséget kap arra, hogy a benne örvénylő monumentális víziókat freskókon valósítsa meg. Magán és világi, valamint egyházi megrendeléseket teljesít, de oly módon, hogy szuverenitása, eredetisége, a művészetbe vetett hite soha sem csorbul. Emiatt a sajtóban többször is össztüzet zúdítanak rá, a rendkívüli kvalitás az, amivel a középszer nem tud mit kezdeni, rajongói, támogatói és persze saját harcos és következetes kiállása elvei mellett már nem engedik, hogy háttérbe szoruljon.

Tudat alatt megérzi, hogy az élet nem ad neki esélyt a békés öregkorra. Az életút tragikusan korán a végéhez közeledik - ezt akkor még Aba-Novák csak sejti. Egyre inkább felfokozott állapotba kerül és egyre nagyszerűbb műalkotásokat hoz létre, művészete esszenciálissá érik. Elkészülnek Szegeden a Demeter-torony falfreskói. Az ide készített nagyméretű vázlatai, a Szent Erzsébet oltárterv 1932-ben a páduai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás nagy aranyérmét nyeri el. Kétségtelen, hogy a hazai egyházművészetben ezek a művek forradalmat jelentettek, már csak azért is, mert az Aba-Novák-féle megfogalmazás a modern magyar képzőművészet profán berkeiben is váratlanul erős volt. 1933-ban hozzákezd a jászszentandrási plébániatemplom faliképeihez, majd állami megrendelésre elkészül a szegedi Hősök kapuja. A párizsi világkiállításra készíti el a magyar pavilon dísztermének képeit. 220 négyzetméternyi falfelületen mutatja be a francia-magyar kapcsolatokat. Ez, a párizsi világkiállításra két és fél hónap alatt elkészült, Grand Prix-díjat nyert műalkotás meghódította a kiállítás közönségét.

Székesfehérvárott történelmi faliképet készít, ezzel egy időben Pannonhalmán az István Kápolna freskóihoz kezd hozzá. Ekkor készül el a pécsi temetőkápolna, a sikondai és csornai templomok faliképei, megfesti a városmajori templom mennyezeti és szentélyképeit. Olaszországi és varsói kiállításra pannókat készít.

1938-ban jelentkeznek közelgő betegségének tünetei, fokozott erőfeszítéssel, mondhatni embererőt meghaladó ütemben végezte a szimultán munkákat, belső lázát, izgalmát állandóan jégdarabok szopogatásával csillapította. Ez időben írott leveleiben kicsendül vállalkozásainak felismert súlya és jelentősége: "Ne feledjék el, hogy minden munkámban vég nélkül tékozlom magam szerte... jól tudom, hogy mauzóleum freskóim minden értelemben vett kreációk.... hogy valójában mit adtam, azt csak én tudhatom, Önök idővel majd részben fogják ezt felismerni."

1941 őszén, tragikusan fiatalon hunyt el. Mondják, hogy a "lezuhanó" ember halála előtt iszonyú sebességgel végigcikáznak a legfontosabb emlékek. Aba-Novák Vilmosban az emberi arcok jelentése cikázik át, elkészül az "Álarckészítő" című festménye, mely átadja nekünk a kulcsot életműve titkához. A mesterember műhelye maga az élet, amely az emberek érzelem- és gondolatvilágának kifejezését készíti. Az ember annyiban él, amennyiben érezni tud, s a művész annyiban művész, amennyiben ezt az érzésteljes életet ki tudja fejezni. Az álarckészítő gondterhelt, mert nem csak mesterség-, hanem titoktudó is.

A lélegző életmű

A két világháború közötti képzőművészet nagyjai - Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Rippl-Rónai - energiájuk zömét fordították a modern művészeti nyelv kialakítására. Az új forma régi tartalmat, szellemet is támadott, s Aba-Novák alaposan kivette részét a harcból. Eleve kivonta magát a puszta motívumkeresés kényelmi helyzetéből. Művészpályájának elején Aba-Novák Vilmos nem sok eséllyel foghatott hozzá művészi programjának megvalósításához, mert bármily "bővedje volt is az izmusoknak" az ő tartalmi, formai törekvései mindezek szabályaira rácáfoltak, s ezzel egyszerre többféle vezető csoporttörekvéssel és ezek közönségével került szembe. Az ő stílusa számára a "római iskola" is mondvacsinált keret volt, mégis az egyetlen eszköz, melynek csoportjellegétől stratégiai támaszpontot, hivatalos menlevet kapott életműve szabad kifejtésére.

Mivel a saját kora közízlésének ellenállásába gyakran beleütközött, eredményei a ma számára kétarcúak. Elmúlt problémákat is tükröznek és jövendőbeliekre is utalnak. Egyfelől lezárultak a korral, másfelől új perspektívára nyíltak az új korral. A nagy életművek némelyikéből árad csak az a fajta életigazság és elevenség, amely fölébe tud kerekedni a múló stílusjegyeknek, változó ízlésnek, olyannyira, hogy késői korokban is azt érezzük, ez a festmény tegnap készült, lélegzik. A továbbélésnek, a halhatatlanságnak e legfőbb záloga benne rejlik Aba-Novák Vilmos festészetében.

Életművéről a következő generációk egyértelműen ítéltek, mind a művészettörténetben, mind a közönség körében több évtized óta egyöntetű a vélemény: művészete rendkívüli. Nem véletlen, hogy jelentős múzeumok és magángyűjtemények megbecsült darabjai az Aba-Novák-alkotások.

Aba-Novák Vilmos kiállítása

Művészeink

A. Bak Péter
Aba-Novák Vilmos
Aknay János
Almássy Gyula
Ambrus Imre
Aszódi-Weil Erzsébet
B. Tóth Edit
Balogh István
Baranyó Sándor
Baukó János
Bencs Gábor
Benkő Viktor
Berkes Antal
Bér Rudolf
Bodor Aladár
Bodor Zoltán
Brankovits Éva
Brokés Ágnes
Cs. Nagy András
Cseh László
Dévényi János
Diener Dénes Rudolf
Dombrovszky László
Doór Ferenc
Emeric
Endrey-Nagy Attila
Fábián Gyöngyvér
Farkas András
Farkas Lídia
Fehér Ilona
Fenyő Andor Endre
Filp Csaba
Galambos Tamás
Gerzson Pál
Gimes Lajos
Gödöllői Műhely
Gyémant László
Gyökerek-2005
Hadik Gyula
Hegyi György
Hellenbach Gabriella
Hernádi Paula
Hézső Ferenc
Hornyik Zoltán
Inkey Alice
Izsák József
Jakab Eszter
Jancsikity József
Jeges Ernő
Juhász Erika
Kelle Antal
Kemény Zsigmond
Klement Zoltán
Kling György
Kolozsvári Grandpierre Miklós
Korbely István
Kórusz József
Kő Pál
Kukán Géza
Kutas Rudolf
Lakatos József
Lieber Erzsébet
Lőrincz Vitus
Macskássy Izolda
Mág Tamás
Markó Erzsébet
Meiszter Kálmán
Melocco Miklós
Mersits Piroska
Més-záros István
Molnár-C. Pál Baráti Kör
Monos József
Müller Árpad
Nagy Márta
Németh Árpád
Németh József
Németh Lajos
Nyergesi János
Oravecz István
Orosz Gellért
P. Bak János
P. Boros Ilona
Pálffy Katalin
Papp Gábor
Pertl István
Pleidell János
Rudnay Gyula
Santen, Joseph Carolus Emile
Scholz Erik
Séday Éva
Seres János
Simon Iván
Somogyi János
Somogyi Réka
Stettka Gyula
Stremeny Géza
Sugár Gyula
Szabó János
Szabó Vladimír
Szarka Tamás
Szász Endre
Szekeres Attila
Szotyori László
Szőnyi István
Tamás Ervin
Terbe János
Thúry Mária
Tokay Ilona
Tóth Sándor
Tóth-Vissó Árpád
Uhrig Zsigmond
Újváry Lajos
V. Bazsonyi Arany
Varga Bencsik József
Vasarely, Viktor
Viszolyi János
Würtz Ádám
Xantus Gyula
Zalai Károly
Zsuráffy Mária


Aba-Novák Vilmos fontosabb életrajzi adatai:

1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Apja Novák Gyula, anyja a bécsi születésű Waginger Róza.

1912-ben rajztanárjelöltként iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára.

1914-1918 között harctéri katonai szolgálatot teljesít.

1918 tavaszán közép- és felsőfokú rajztanári oklevelet kap.

1918-1919-ben kisegítő tanársegéd a Műegyetem rajz tanszékén.

1921-1922-ben a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor növendéke, Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott.

1922 szeptemberében megrendezik első grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban.

1923-tól a Magyar Rézkarcolók Egyesületének tagja.

1924-ben tizennyolc festményét állítják ki az Ernst Múzeumban.

1926-ban a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte.

1927-től tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), megrendezik harmadik kiállítását (kollektív) az Ernst Múzeumban.

1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választják, ugyanebben az évben elnyeri a társaság nagydíját is. Ez évtől minden Velencei Biennálén részt vesz.

1929 januárjától tizennégy hónapon át a római Magyar Akadémián ösztöndíjasként dolgozott, a római iskola egyik jellegzetes képviselője volt.

1930-tól egyre több időt tölt a szolnoki művésztelepen - 1913 óta a külföldön töltött évek kivételével rendszeresen látogatta a művésztelepet -, sőt tanítványait is oda irányítja. Életképei sajátos színekkel és ízekkel gazdagodnak.

1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát az Ernst Múzeumban, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. A pittsburgi Carnegie Institute nemzetközi kiállítás résztvevője.

1931-1932 és 1932-1933 telén Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triestben csoportos kiállításon közösen mutatkozik be Szőnyi Istvánnal és Iványi Grünwald Bélával.

1932-ben a páduai Egyházművészeti Kiállításon aranyérmet nyert, valamint Budapest főváros jubeliumi nagydíját kapta. Ez idő tájt készült a jászszentandrási római katolikus templom freskója, a szegedi Hősök kapuja - 1945 után lemeszelték -, a székesfehérvári Szent István-mauzóleum és a városmajori templom freskói.

1933-ban állami kis aranyérmet kapott.

1934-ben a londoni Knoedler Galériában állít ki.

1935-ben a New York-i Silberman Galériában Iványi Grünwald Bélával mutatkozik be. A pittsburgi Carnegie Institutban állít ki. A nyarat Zsögödön, Csík megyében tölti, Nagy Imre festőművésznél.

1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert, a Fraankel Galériában székely népélet képeiből rendez kiállítást. A bécsi Magyar Kiállításon Vindobona érmet kapott. A budapesti Nemzeti Kiállításon állami kisaranyéremmel díjazták. A chicagoi Modern Múzeum F. Blair Prize kitüntetését kapta. 1939-ben Corvin koszorút kapott.

1930-1937 Képzőművészeti magániskolát vezet.

1938-1941 a Képzőművészeti Főiskola tanára.

1940-ben a Velencei Biennálé nagydíját kapta meg.

1941. szeptember 29-én negyvenhét éves korában Budapesten hunyt el.

Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán rendeztek kiállítást alkotásaiból. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények mellett számos magángyűjtemény is őrzi. A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője.

Művei múzeumokban és gyűjteményekben:

Magyar Nemzeti Galéria, Szolnoki Múzeum, Szegedi Múzeum, Pécsi Múzeum, Székesfehérvári Múzeum, Keszthelyi Múzeum, Albertina Museum - Bécs, British Museum - London, Galleria Communale d'Arte Moderna - Róma, Galleria Moderna - Milánó, Museo del Campidoglio - Róma, Museo Civico - Triest, Museum of Modern Art - New York, Állami Múzeum - Tallin, Modern Múzeum - Riga, Zürichi Múzeum, Modern Múzeum - Varsó, Galeria Umenia (Zmeták Gyűjtemény) - Érsekújvár (Nové Zámky) Magángyűjteményekben: New York, Chicago, Helsinki, valamint Rotschild gyűjtemény, London.

Website by WAVU