|
Almási Gyula
festőművész (1908-1976)
 Rudnay Gyulától tanulja meg a festészet alapjait. 1957-ben római és párizsi tanulmányútra megy, ugyanebben az évben megkapja a
Tornyai plakettet. A 30-as évek elejétől folyamatos résztvevője és meghatározója a hazai képzőművészeti életnek, József Attilával
és Esperit Jánossal is közeli kapcsolatot ápol. Budapesten, Makón majd Hódmezővásárhelyen telepedik le, ahol Kohán Györggyel és
Kuruc D. Istvánnal újraindítják a később európai hírűvé lett "vásárhelyi" művésztelepet. A vásárhelyi festők második generációjának
legmeghatározóbbja, Tornyai, Rudnay művészeti hagyatékának méltó őrzője. Festészete hamisítatlan alföldi piktúra, tömör, szűkszavú,
de a lefojtott monumentalitás feszíti a teret. Kiállításon ismerhette meg festészetét többek közt a brüsszeli és a berlini közönség
is. 1964-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek neki gyűjteményes kiállítást.
Ambrus Imre
festőművész, báb- és díszlettervező (1936- )
 Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron folytat képzőművészeti tanulmányokat, mesterei Barabás István, Miklóssy Gábor és Kádár Tibor.
1963 és 75 között a marosvásárhelyi bábszínház díszlettervezője. 1970-ben UNESCO ösztöndíjat kap, így a nemzetközi figyelem irányul
művészetére. 1977-ben Magyarországra települ, az Állami Bábszínház díszlettervezője lesz. Kísérletező, úttörő alkat, kubista,
szürrealista, konstruktivista alkotói periódusok is jellemzik, de művészetének állandó velejárója a játékos báj és az elegancia.
Aszódi-Weil Erzsébet
festőművész (1901-1976)
Kétszeres Munkácsy-díjas, Érdemes művész. Fényes Adolf, Deák-Ébner Lajos és Olgyai Viktor a mesterei a képzőművészeti főiskolán.
1920-as évektől rendseresen kiállító alkotóművész. 1922-ben elnyeri a Szinyei Társaság díját, 1929-ben a Zichy Mihály grafikai
díjat, 1942-ben a Nemzeti Szalon Tavaszi díját. 1953-ban és 1961-ben Munkácsy-díjat kap, 1975-ben Érdemes Művész. A 20-as évektől
már csak a rajz és a grafika műfaja foglalkoztatja. Kiállításon mutatkozott be az Egyesült Államokban, Philadelphiában 1929, 1930,
Cleveland-ben1931, Los Angelesben 1932, Hágában, 1934-ben.
Bencs Gábor
festőművész (1936-)
 Pap Gyula, Kádár György és Pór Bertalan tanítvány a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjat kap.
1969-ben kiállítják munkáit Párizsban, így ekkor alkalma nyílik bekapcsolódni a nemzetközi művészeti vérkeringésben. Felfigyelnek
mozgalmas, színes, erőteljes, változatos megoldásaira. Festészetében kezdetben a táj, az ember egysége kerül előtérbe, később már
kísérletezik a térrel, idővel, síkokkal, formákkal. A XX. századi magyar festészet átértelmezője, munkássága, művészeti törekvései
méltán kerültek az utóbbi években előtérbe a műértők, művészettörténészek és a gyűjtők körében.
Az oldal tetejére
Benkő Viktor
festőművész
 "1956. őszén egy október végi napon az Irányi utca és Veres Pálné utca sarkán lévő közért
előtti járdára színes krétákkal egy Kossuth - címer rajzoltam, az édesapámtól kapott kicsi műanyag jelvény alaposan felnagyított változatát.
(Hat éves voltam, jó másfél hónapja már rajzolni nagyon szerető első osztályos a Cukor utcai iskolában.) A kenyérért sorban álló emberek
boldogan mosolyogtak, többen megsimogatták a fejemet, voltak akik megcsókolták az arcomat, egy kövérkés nénitől még csokit is kaptam,
és egy botra támaszkodó öreg bácsi könnyezve integetett felém. Édesapámra néztem, Ô is mosolygott, a keze a vállamon nyugodott; és akkor
ott igen erősen éreztem, hogy az én édesapám nagyon büszke rám.Majdnem fél évszázad telt el azóta, kiállításaim voltak, festményeim
vannak.De azt az 1956-os nagy sikeremet még csak megközelíteni sem tudtam ezidáig, s gyanítom nem is fogom ezután sem. És bár édesapám
három évtizede már nem e világban él - tavaly édesanyám is újra átölelte már -, de azt a közel ötven évvel ezelőtti, boldog - büszke
atyai mosolyát (az én nagy kitüntetésemet) örök kisfiúként, boldogan fütyörészve mindig és mindenhová magammal elviszem."
 
Az oldal tetejére
|
