|
Bodor Zoltán
festőművész
Bodor Zoltán kiállítása
 A művészről, az alkotó emberről a lexikonok rövid címszavai, racionális tőmondatai keveset árulnak el. A tőmondatokon túl, mindig az az
izgalmas, hogy a lényegre törő, sommás megállapítások mögött kit takar a név, milyen alkotói küzdelmek, stációk vezettek oda, hogy letisztult
esszenciális művészetet kapjon a közönség az alkotótól.
Bodor Zoltán szemlélődő művész. Ő a csendes elvonulást választotta. Személyisége nem harsány, nem kiabál a zajos siker után, nem helyezkedik,
"csak" fest, méghozzá remekműveket.
 Festészetére a hagyományok tisztelete, a plen-air,
a klasszikus magyar piktúra a jellemző - írja róla a lexikon, ez a képi fogalmazásmód Bodor Zoltán festészetének igazi ereje. A modern,
kísérletező, avantgárd, non-figuratív és performance művészeti törekvések a világban és persze Magyarországon is - a nyolcvanas, kilencvenes
évekre - egyre inkább úgy tűnik, kifulladtak. A közönséggel sok mindent meg lehet tenni, sok mindenről lehet állítani, hogy kiemelkedő művészeti
érték, még akkor is, amikor az sem hisz benne, aki állítja. A közönséggel egy dolgot nem lehet megtenni, nem szabad rajta átnézni, nem lehet
a nézőt figyelmen kívül hagyni. Sok alkotó erről elfeledkezett. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy a nézők kiszoktak a kiállítótermekből,
és egyre inkább hűvösen fogadták az éppen aktuális "csodát". A művészet válságáról kezdtek beszélni az emberek, pedig maga a művészet nem került
válságba, a hangsúlyok tolódtak rossz felé.  Manapság egyre több alkotó talál vissza azokhoz a magyar festészeti hagyományokhoz, amit a nagybányai,
a szolnoki, a kecskeméti művésztelep adott a XIX.-XX. század hajnalán a modern magyarfestészetnek és a közönségnek. Olyanok is akadnak -
ilyen Bodor Zoltán - akik soha nem vesztették el a gyökereiket, akik művészi eszmélésüktől kezdve tisztában vannak azzal, hogy a tradíciók
tisztelete nélkül nincs XXI. Századi magyar és egyetemes kultúra. Ez a mélységes hagyománytisztelet, a mívesség, a színek és a fények képpé
szerkesztése Bodor Zoltán festészetének igazi értéke..
Bodor 1957-ben született Budapesten. A rajzolás és a festészet alapjait hosszan, alázattal, és nagy körültekintéssel sajátította el 1976-és 1983
között mentorától, mesterétől Balogh Gyulától, aki a Magyar Vízfestők Társaságának alapító tagja, és aki 1968-tól 1996-ig dolgozott a Gyulai
Nyári művésztelepen és annak egyik Országos Egyesületének. 1978 óta a Gyulai Nyári művésztelepen dolgozik, 1996-tól a gyulai művésztelep vezetője.
Rendszeresen szerepel országos kiállításokon, megismerhette a budapesti, a hódmezővásárhelyi, a szegedi, a hatvani, a kőszegi, a kaposvári, a
debreceni és a gyulai közönség. Kiállításait mindenhol figyelem és siker övezi.
Több évtized alatt számos murális munkát készít, ő restaurálja
kollégáival a kunszentmártoni katolikus templom szekkóit, megfesti a budapesti rákospalotai főplébánia templom Szent István szekkóit és a
Pantokrátor-mozaikot a szegedi Magyar Ortodox Plébánia épületében.
Bodor Zoltán kiállítása
Bodor Aladár
festőművész (1913, Fehértemplom - nincs adat)
 Karlovsky Bertalan és Szőnyi István ösztöndíjas tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1938-ban végzett és tanársegédként
dolgozott. a 40-es évektől Székesfehérváron élt. A dunántúli, a balatoni tájak ábrázolója. Festészetére a posztimpresszionizmus
melankóliája jellemző. Munkái a székesfehérvári múzeumban is megtekinthetőek.
Az oldal tetejére
|
