|
Diener Dénes Rudolf
festőművész (Nyíregyháza, 1889- Budapest, 1956)
 1909-ben került Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán Pap Henrik tanítványa volt. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán
és a nagybányai művésztelepen Ferenczy Károly irányításával képezte magát. 1917-ben Iványi-Grünwald Bélától, később Rippl-Rónai
Józseftől is tanult. 1912-től rendszeresen szerepelt fővárosi bemutatókon táj- és figurális képekkel, posztimpresszionista
értelemben egyszerűsített, rajzzal, a szín erősebb hangsúlyozásával megfestett képekkel. 1917-ben gyűjteményes kiállítása
volt a Nemzeti Szalonban, 1924-ben, a Belvedere-ben. 1924-31 között Párizsban élt, ahol igen sok, derűsen csillogó,
artisztikus tájképet festett. 1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be Franciaországban készült alkotásait. 1931-től a
szentendrei művésztelepen dolgozott. 1937-ben a Szépművészeti Kiállításon rendezte meg kollektív seregszemléjét. A
Gresham-kör tagja volt. Többnyire posztimpresszionista tájképeket és csendéleteket alkotott, leginkább akvarell és
pasztell technikával dolgozott. Művészete intim és mosolygó, pasztellei Bonnard csillogó álomvilágára emlékeztetnek. Művei
a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a nyíregyháti Jósa András Múzeum, a bajai Türr I.
Múzeum megbecsült darabjai.
Fenyő Andor Endre
festőművész (1904-1971)
1923-1928 között Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa, 1938-1947 Finnországban és Svédországban él. 1959-ben Munkácsy-díjat kap.
Tagja volt a KUT és az UNE-nak. 1933-ban alapító tagja volt az akkor még rendkívül progresszív és haladó szellemű Szocialista Képzőművészek
Csoportjának. Több évtizeden keresztül a Dési Huber Kör vezetője és a Művészeti Alap festő lektoraként dolgozott. 1924-től kiállító,
alkotóművész. Korai munkái jelentős része Svéd- és Finnországban maradt. Az 50-es évektől expresszív stílusát megtartva a táj szépsége
iránt kezd érdeklődni, Balatonudvardiba költözik, ettől kezdve a balatoni táj egyik legkiválóbb XX. Századi festője lesz. Kiállításon
mutatkozott be Stockholmban, Düsseldorfban, Frankfurtban, Fiumében, Krakkóban, Varsóban, Bécsben, Malmőben, Nürnbergben, Antwerpenben
és több ízben a Magyar Nemzeti Galériában.
Gimes Lajos
festőművész (1886-1945)
Budapesten, Párizsban és Münchenben sajátítja el a festőművészet alapjait. 1911-től rendszeresen kiállító, a közönség által kedvelt
alkotóművész. Erőssége a tájfestészet, lírai megfogalmazással dolgozza fel a táj szépségét, meghittségét, nyugalmát főleg tempera és
olajtechnikával. Festményei Impresszionizmusba hajló, naturalista alkotások. 1924-ben az Ernst Múzeumban, és a Műcsarnokban volt kiállítása.
Képeivel több elismerést is nyer, 1925-ben a Lipótvárosi Kaszinó Díját, 1926-ban pedig gróf Eszretházy Móricz emlékdíját kapja meg. Alkotásaiból
gyűjtők, gyűjtemények mellett a főváros is vásárolt.
Hegyi György
festőművész (1922, Budapest- 2000 Budapest)
 Berény Róbert, Barcsay Jenő és Fónyi Géza növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Olasz-, Francia- és Görögországi tanulmányutat tesz.
A negyvenes évek óta kiállító művész. Megfordul és sikerrel mutatkozik be szinte valamennyi hazai galériában. Nemzeti Galéria, Izrael,
Németország. Meghatározó tagja a szentendrei művésztelepnek. Mozaikmunkái, üvegtervei, festészete méltán emelik őt a halhatatlan magyar
művészek közé.
Az oldal tetejére
Hézső Ferenc
festőművész
 "1938-ban Hódmezővásárhelyen születtem. Iskoláimat szülő-városomban, a Képzőművészeti Főiskolát
1962-ben végeztem festő-tanári diplomával. Visszatérve szülővárosomba tanítani kezdtem, megnősültem és megkezdtem egy önálló festői
nyelv megteremtését. A tanári pályán tanítottam általános és középiskolában, majd a szegedi Tanárképző Főiskola rajz tanszékén és
tanszékvezetőként törekedtem vizuális kultúránk gyarapítására, a művészetek megismerésére, megszerettetésére. Napi pedagógiai feladatokkal
karöltve festői tevékenységemet nagy ambícióval műveltem. Az alföldi hagyományokon nevelkedve törekedtem minél teljesebb ismereteket
begyűjteni a huszadik század szellemi erőfeszítéseiről. Szükségesnek éreztem számomra fontos tényezőket a magam alkotói munkásságába
beépíteni. Rendszeresen kiállítok vidéki és országos tárlatokon. Periodikusan önálló kiállításokkal szerepelek Budapesten, vidéken és
szülővárosomban.
Festői programom: a természet és a benne élő és munkálkodó ember kapcsolatának és változó viszonyának ábrázolása.
Több alkotói periódus, mely eddigi munkásságomat felöleli alapvetően mindig az ember és a természet kapcsolatának más-más megközelítéséről
jelenít meg egy-egy fontos mozzanatot.
 A gyorsuló városiasodás, a gépi civilizáció eluralkodása, a természeti környezet rombolása
véleményalkotásra késztet.Az intim, a lakás miliőjébe illeszkedő táblakép festése mellett szívesen műveltem az építészethez kötődő
murális műfajokat, mint például a kerámia, mozaik tűzzománc, pannó vagy a gobelin. Az utóbbi évek értékválságos időszakában sajnos
ezek háttérbe szorultak. Az önálló, szemlélődő világkép tükröződésére és a természet szeretetére továbbra is kínál festői lehetőséget
a táblakép bensőséges hangulatával és az impressziók társításával. Ennek a műfajnak a határai elbírják a csendesebb hangulatváltásokat,
az epikus mesélőkedvet és a tárgyilagosabb leíró ábrázolást.
Az alkotómunkám háttereként számomra fontos élményforrások országunk karakteres tájegységei. Ezek közül említhetem az Alföldet, a
művésztelepi lehetőségeket, amelyek Tokaj, Hortobágy, a Kunság és a Jászság inspiráló hatásait hordozzák.Az utóbbi évek terméséből,
személyes élményeimből nyújtok át egy csokorra valót jó szívvel."
Hézső Ferenc festőművész
Az oldal tetejére
|
