|
Gyökerek-2005
Finn-magyar alkotóművészek
 Kiállító alkotók:
Albert Levente, Bánki Ákos, Zsenia Bozukova, Daczó Enikő, Györgydeák György, Jovián György, Kelemen Marcel, Eeva
Kilpinen, Tuija Lampinen, Pivi Maunu, Teemu Mki, Nemere Réka, Juha Okko, Heli Penttinen, Péter Alpár, Romvári Márton,
Veikko Saarivaara, Sipos Sarolta, Timo Soppela, Varga Leon Gábor, Vargha Mihály, Vári Ágnes, Mirimari Vyrynen, Maria
Wolfram
 
 1978 - VLS Kísérleti Műhely, Fiatal Művészek Stúdiójának díja
"A Finnország és Magyarország közötti kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza, de formáik nem kőbe vésettek. Mi
volt az az esemény, amely különböző országokból gyűjtötte egybe a művészeket? A szimpóziumok szervezése régi szokás.
A finn-magyar művészeti szimpóziumok a barátság ünnepei voltak, a nyár, a művészi munka és a művészet ünnepei. A
szimpózium - idén immár a hatodik - célja a művészek összegyűjtése, hogy egy cél, azaz egy kiállítás érdekében
dolgozzanak. Az eddigi szimpóziumok keretében, vagy ahhoz kapcsolódva mintegy 22 kiállítás készült már: csoportos
kiállítások, egyéni kiállítások Finnországban és Magyarországon. Kiállításunkon finn, magyar és romániai művészek
munkái láthatók. Olyan művek, amelyek alig tíz nap alatt születtek, éppen a nyári napforduló előtt, Felsőörsön, a
Balaton partján.
 A szimpózium idei témája a "gyökerek". Gyökerek a művészetben, gyökerek emberként vagy nemzetként -
nemzetközi gyökerek? A művész a helyi, az új és a tradicionális ötvöződése. Jelen időben dolgozva, munkája
dokumentálás és befolyásolás, még ha csak csendben is. De a média által ránk zúdított áradattól eltérően a
művészet ismeri saját gyökereit. Nem vágták el tőle. Egy kultúrát sem lehet megsemmisíteni, míg a művészetben
eleven párbeszéd, kommunikáció, találkozás zajlik. Művészként és emberként találkozva tudatosan vagy öntudatlanul
is saját hagyományainkat adjuk tovább. Ezáltal növekszik a megértés egymás és a kultúra, mint egyesítő eltérés iránt.
2005-ben a szimpóziumot a Finn Festőművészek Szövetsége, a Tölgy Egyesület, és Vargha Mihály, a Megálló csoporttal
együtt szervezte."
Juha Okkoa Finn Festőművészek Szövetségének elnöke
Vizsolyi János
szobrászművész
 Vizsolyi János kőszobrairól vált ismertté a nyolcvanas
évek végétől. A kilencvenes évek közepéig jószerivel minden munkája a faragás elementáris, mindent elsöprő erejével
teremtődött meg. A kő érzéki, taktilis kezelése, alakítása, a sima és lágy felületek kibontása, az organikus és
geometrikus formák összeolvasztása, a gömbölyded, amorf idomok kapcsolása a tört hasáb motívumokkal mindig sokkal
több elemi energiát kíván a faragás esetén, mint mintázáskor. Kőszobrai, méretüktől függetlenül, szinte mindig
monumentálisak A kőszobor esetén rendkívül nagy szerepet juttat - és biztos vagyok benne, hogy rendkívül tudatosan -
az anyagnak. Új szobrai jó része bronz. Ez nem pusztán anyagváltást jelent, hanem az alakítás lényegi másságát:
a faragás helyett a mintázás lett fő szobrászati technikája. Ez sokkal érzékenyebb formaadást tesz számára lehetővé,
"a törött felületek" sokkalta érzékenyebbek, felületgazdagabbak, plasztikusabbak lettekVizsolyi erőssége a minimális
formákról való építkezés, az apró elmozdulások, az egész, a tökéletesség megbillenésének megragadása.
 Elemi szobrászati
elemekből (alkatrészekből) rak össze plasztikai drámát: a hasáb eltörése, megbillenése, átfúródása, a belső kifordulása
számára szobrászati esemény lesz. Nem kevés.
Fitz Péter
Egyéni kiállításai: 1987, 1995, 1996, 1998, 2001, 2002 - Budapest, 1988 - Szekszárd, Apostag, 1997 - Berlin
 
|
