|
Kórusz József
festőművész (1927, Veszprém)
 Szőnyi István és Pór Bertalan növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. 1960-tól hat éven át Szőnyi "városában" Zebegényben dolgozott,
1968-tól a nemzetközi rangú szabadiskola tanára. Alapítója a Részkarcoló Művészek Alkotóközösségének. 1953-tól kiállító művész megfordul
Francia-, Olasz-, és Spanyolországban és Hollandiában. Később visszatér és letelepedik Zebegényben. Szőnyi szellemi hagyatékának ápolója,
a Dunakanyar legkiemelkedőbb ma élő alkotója.
 
Meiszter Kálmán
festőművész
 1925-ben született egy szegény, de tisztes családba. Művészeti indíttatását Tarr István szobrászművésztől kapja. Mesterei,
egyben művészetének meghatározói Varga Magda, Papp Gyula, Kmetty János, Bán Béla és a szentendrei művészvilág kiemelkedő alakja
Barcsay Jenő.
 Mély megalapozott szakmai-festészeti tudás, a természet meditatív szemlélése és alázatos tisztelete jellemzi művészetét. A virágokhoz
különös kötődés fűzi, napraforgói, orgonái, íriszei nem csak csendéletek, annál lényegesen többek: a lélek, a harmónia, a mindenek felett
álló abszolút szépség megtestesítői. Meiszter Kálmánt e belső kötődés és tökéletes ábrázolás miatt is tarja a hazai műtörténet az ország
legjobb csendéletfestőjének.
Nyergesi János
festőművész (1895-1982)
 Kernstok Károly volt az első mestere, majd Heltai Jenő pártfogoltjaként Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. 1913-ban Próféta
című üvegablak tervével pályázati díjat nyer. Bekapcsolódik a nyergesújfalui művészeti alkotótelep munkájába, ahol Derkovits
Gyulával és Kernstok Károllyal hosszú évtizedekre meghatározzák az alkotóműhely irányultságát. 1918-ban elnyeri a Főváros díját.
A harmincas években bekapcsolódik a KUT tevékenységébe. 1946 óta folyamatosan kiállító alkotóművész.
Alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában, az esztergomi Keresztény Múzeumban, a tatai Kuny Dénes Múzeumban és a Kernstok
Múzeumban találhatóak meg.
Az oldal tetejére
|
