|
Lakatos József
festő- és szobrászművész (1938-)
 Mesterétől, Jakuba Jánostól sajátítja el a festészet alapjait. Mosonmagyaróváron, Nyíregyházán és Sárváron élt. Bekapcsolódik több
nemzetközi művésztelep, szimpózium munkájába, 1973-tól két éven át a nyíregyházi művésztelep vezetője. 1975-ben elnyeri a sóstói
művésztelep nagydíját, 1975., 1981., 1984. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Káplár-díját. Festészete tradicionálisan a népi kultúrából
gyökerezik, mégis expresszív, modern. 1963-1983 között ötször mutatkozott be a Műcsarnokban, illetve a 60-as évektől rendszeresen
részt vesz minden jelentősebb hazai kiállításon, nagy sikerrel mutatkozott be 1994-ben, Dániában is.
Markó Erzsébet
festőművész
 Kivételes tehetségű és kiemelkedő festészeti tudással megáldott hölgyfestő Markó Erzsébet, akit Magyarország mellett Dániában, Belgiumban
és Finnországban is kedvelnek. A mesterei a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kádár György Kokas Ignác és Barcsay Jenő voltak. Különleges
festői- művészi világ az övé. Álomszerű foltok, növényi ornamentikák, indák, a színek tobzódása, líraiság, gyönyörű női alakok, madarak.
Ez a világ oly annyira eredeti a mai kortárs festészetben, hogy ő az egyik legkiválóbb hölgyfestője az országnak. Nőként női szemmel látom
élem meg a világot. Az érzéseimet, az engem ért benyomásokat nem tudom, és nem is akarom elhagyni a festményeimről. Az életet szeretem,
azon belül a szépséget. A virágokat, a flamingót, aki a Biblia szerint vérével eteti gyermekét. Ez számomra az anyaság. A színeket is
szeretem, de csak az utóbbi években. A korábbi képeimre sötét, árnyalatok, összetett mély színek voltak jellemzőek. Szeretek aktot rajzolni,
festeni. A női, az anyai szépség az egyik legszebb szépség a világon. Nem erotikusak az aktjaim, számomra a belső harmónia, a nőiesség
harmóniája sokkal fontosabb - vall művészetéről Markó Erzsébet.
Interjú Markó Erzsébettel
Melocco Miklós
szobrászművész
 Munkácsy-díjas, érdemes művész. 1935-ben született Rómában. Családi háttere jellegzetesen intellektuális, az európai kultúra, a művészetek
szeretetének és tiszteletének kiegyensúlyozott atmoszférája veszi körül gyermekkorában. Apját koncepciós perek során kivégzik, az addigi
békés családi háttér szétzilálódik. Anyagi gondokkal küszködve jár a gimnáziumba, tanulás mellett dolgozik; volt hómunkás, sírásó, segédmunkás.
A polgári származás "a másodrendű állampolgár bélyege" sokáig kíséri. Háromszor jelentkezik a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal
káderokok miatt elutasítják. 1955-ben veszik fel, Pátzay Pál, Kmetty János tanítványaként végez 1961-ben. 1975-ben Munkácsy-díjat kap, 1982-ben
Érdemes művész. Szobrai bel- és külföldön jelentős köz- és magángyűjtemények megbecsült darabjai. Köztéri szobra látható Pécsett /Ady/,
Győrött /Radnóti, Bencés oltár/, Budapest /József Attila/, Esztergom, Budapest, Nemzeti Színház, Antal József síremléke.
Hornyik Zoltán
szobrászművész (1960 Kecskemét,- )
 Gyermekkora óta festőművész akart lenni, a rajz és a színek világa ösztönösen
vonzotta. Tanulmányait kezdetben a nyíregyházán végzi, majd olaszországi, ausztriai, görög- és törökországi, és amerikai egyesült
államokbeli tanulmányokkal tökéletesíti tehetségét. 1977-óta kiállító alkotó, az elmúlt 25 évben közel harminc bel és külföldi
kiállításon ismerte meg a közönség.
Legjelentősebb kiállításai: Japán - Tokio, Toyama, Osaka, Niigata - , Kanada, Németország,
Hollandia, USA - New Bronswick és New York.
 Munkái magyarországi, németországi, svájci, japán, kanadai és amerikai magángyűjteményekben találhatóak meg.
Alkotásait elsősorban a táj ihleti, elemi erővel adja vissza festményein a fény és árnyék kontrasztját. Kísérletező, biztos
kezű festő, legyen szó impresszionista hangulatról, klasszikus tájképről, csendéletről, aktról, vagy hiperrealista témáról.
 
Az oldal tetejére
|
