|
Németh Árpád
festőművész (1938-)
 Mestere Farkas András, ismerte fel a benne lakozó tehetséget, ő ösztönözte a művészi pályára. A másik számára nagyon fontos mester,
idős Blaskó János. A valóság minden rezdülése - vallották, lehet festészeti motívum. Be kell fogadni az élményt, és teret kell adni a
forma, a tartalom kibontakozásának.
A festészet számára filozófia, zene, a gondolatok filozófiája, festékkel vásznon kifejezve. Az igazi példaképe az egyetemes és a magyar
kultúra, hiszen ebből merítünk mindannyian, és ehhez adunk hozzá képességünk szerint új dolgokat.
 Mindig az emberi dolgok, viszonyok,
viszonyulások érdekelték. Nem az a legfontosabb hogy hol él, az embert az a kapcsolatrendszer élteti, amiben létezik. Ez az érzelmi
térképrendszer a festményei története. Hagyja, hogy a kép önmagától szülessen meg, hogy tombolja ki magát a képet életre hívó érzelmi
intenzitás. Ha kitombolta magát, akkor abbahagyja, de az így készült festmény soha nem áll le. Soha sem készül el, hiszen a nézőben
tovább él, további érzelmeket hív életre. Mást és mást jelent egy kisgyermeknek és mást, egy kilencven évet betöltött embernek. Ugyanaz
a szín, forma, hangulat, utca, vagy tér mást jelent nekem és mást egy másik embernek.
Interjú Németh Árpáddal
Németh Lajos
festőművész
 1924. február 4-én született Budapesten. Édesapjától, Gyertyányi Németh Gyula festőművésztől
tanul rajzolni és festeni. 1943-ban Gallé Tibor Szabadiskolájába iratkozik be, majd a háború után Gábor Móricz, Rozs János, Dombrovszki
Szaniszló, Galitzer Imre és Blaskó János növendéke. 1952-ben térképrajzoló lesz, számos tudományos szakkönyv tervezője. 1958-ban az
Egressy Klub Képzőművészeti Tanácsának munkájába kapcsolódik be, majd a Fővárosi Művelődési Ház Képzőművészeti Szakbizottságának titkára.
Festményeivel rend-szeresen szerepel jelentős hazai kiállításokon. 2000-től alapító és elnökségi tagja a Zuglói Képzőművészek Társaságának
és az Erzsébetvárosi Képzőművészek Körének.
Orosz Gellért
festőművész (1919-2001)
 1942 és 49 között Szőnyi István, majd Barcsay Jenő növendéke, később tanársegéde. 1978-ban Nápolyban ezüstérmet nyer egy nemzetközi
kiállításon. Az Európai Iskola holdudvarába kerül, a 40-es évek végétől a "négyesfogat tagjaként - Nuridsányi Zoltán, Jánossy Ferenc,
Sugár Gyula - kísérletet tesz a modern művészet hazai megerősítésére. Non-figuratív és posztimresszionista képeket is fest. Festészete
nem csak Magyarországon, de európai viszonylatban is kiemelkedő. Kiállított Rómában, Prágában, Pozsonyban, Tübingenben is.
Pálffy Katalin
szobrászművész
 1949-ben született Mezőhegyesen. 1974-ben elnyeri a Fiatal Művészek Stúdiójának díját, 1982-ben és 1983-ban Nápolyban kiállítási
nagydíjat nyer. 1997-ben a Szent Adalbert Egyházművészeti pályázat fődíját kapja. Hazai és nemzetközi szobrászati szimpóziumok és
kiállítások rendszeres résztvevője.
Szobrászatában a természet szeretete és tisztelete jelenik meg. Munkái a természettel egységben élő ember harmóniáját tükrözik.
1970-óta rendszeresen kiállító szobrászművész. Munkái magán és közgyűjteményekben, köztereken egyaránt megtalálhatóak.
Az oldal tetejére
|
