|
Scholz Erik
festőművész
Scholz Erik 1926-ban született. 1944 és 1949 között járt a Képzőművészeti
Főiskolára Fónyi Géza és Szőnyi István tanítványaként. Tehetsége korán megmutatkozik, üstökösként robban be a háborút éppen hogy csak
túlélt ország művészeti életébe. Messze meghaladta a kor hazai művészeti törekvéseit, alkotásait bár nem értette, mégis tisztelte
a szakma és a közönség. Nagyon korán, 1950-ben Munkácsy-díjat kap. A díj - bár elismerésnek szánták - elindítja Scholz Eriket a
remeteség felé. Évek alatt elszigetelődik, művészete egyre erőteljesebb lesz, a festményein elemi erővel fogalmazza meg azt, ami
korábban Magyarországon senkinek sem sikerült. Elszigeteltsége önként vállalt remeteségbe vált, élete utolsó időszakát Zsennyén,
ebben a nyugati határszélen lévő kis faluban éli le. Alkotásait éppen e miatt két részre kell bontani. El kell választani a
zsennyei időszakban készült, elemi erővel született remetekorszak műalkotásait, és a megélhetésért festett, képcsarnokos képeket.
Életútja alatt készült műalkotásokat pedig három korszakra lehet bontani. A korai ötvenes években készült festmények az első korszak.
Kiforrott művészet, absztrakció, és konstruktivista képszerkesztés jellemzi a festményeit – ekkor kapja a Munkácsy-díjat.
A második időszakban már kijelöli művészetének új irányát, nagyméretű terek, formák és színek tobzódása jellemzi ezeket a Scholz
műalkotásokat.
A harmadik korszak a remeteség korszaka. A legnagyobb hatású festményeit ekkor készíti. Ebben az időszakban kilép a hagyományos
képsíkról, pasztózus, domborműszerű, víziókat alkot.
A lét és a teremtés legmélyebb összefüggéseit kutatja. Napokat kóborol a zsennyei erdőkben, organikus motívumokat keres és alkalmaz.
Fonalgombát gyűjt és ebből a gombafajtából, fából, tollból és mindenből, ami élt vagy él képeket készít. Elemi erejű hamuképeket alkot,
új műfajt teremtve a festészetben.
Szobrai fatuskók, ágak, melyeket a festészet eszközeivel újraértelmez. Minden korlátot és minden tabut ledönt. Nem köt kompromisszumot
senkivel és semmivel. Víziói a gondolkodó, a teremtésbe beágyazott ember legmélyebb következtetései.
1995-ben, számtalan hazai és külföldi, nagysikerű kiállítás után hunyt el.
|