Duna pArt Galéria "Az értékképző"
GalériaMűvészeinkAktualitásokKiállításokMűvészek, akiket keresünk

Scholz Erik
festőművész

 

Scholz Erik 1926-ban született. 1944 és 1949 között járt a Képzőművészeti Főiskolára Fónyi Géza és Szőnyi István tanítványaként. Tehetsége korán megmutatkozik, üstökösként robban be a háborút éppen hogy csak túlélt ország művészeti életébe. Messze meghaladta a kor hazai művészeti törekvéseit, alkotásait bár nem értette, mégis tisztelte a szakma és a közönség. Nagyon korán, 1950-ben Munkácsy-díjat kap. A díj - bár elismerésnek szánták - elindítja Scholz Eriket a remeteség felé. Évek alatt elszigetelődik, művészete egyre erőteljesebb lesz, a festményein elemi erővel fogalmazza meg azt, ami korábban Magyarországon senkinek sem sikerült. Elszigeteltsége önként vállalt remeteségbe vált, élete utolsó időszakát Zsennyén, ebben a nyugati határszélen lévő kis faluban éli le. Alkotásait éppen e miatt két részre kell bontani. El kell választani a zsennyei időszakban készült, elemi erővel született remetekorszak műalkotásait, és a megélhetésért festett, képcsarnokos képeket.

Életútja alatt készült műalkotásokat pedig három korszakra lehet bontani. A korai ötvenes években készült festmények az első korszak. Kiforrott művészet, absztrakció, és konstruktivista képszerkesztés jellemzi a festményeit – ekkor kapja a Munkácsy-díjat.

A második időszakban már kijelöli művészetének új irányát, nagyméretű terek, formák és színek tobzódása jellemzi ezeket a Scholz műalkotásokat. A harmadik korszak a remeteség korszaka. A legnagyobb hatású festményeit ekkor készíti. Ebben az időszakban kilép a hagyományos képsíkról, pasztózus, domborműszerű, víziókat alkot.

A lét és a teremtés legmélyebb összefüggéseit kutatja. Napokat kóborol a zsennyei erdőkben, organikus motívumokat keres és alkalmaz. Fonalgombát gyűjt és ebből a gombafajtából, fából, tollból és mindenből, ami élt vagy él képeket készít. Elemi erejű hamuképeket alkot, új műfajt teremtve a festészetben.

Szobrai fatuskók, ágak, melyeket a festészet eszközeivel újraértelmez. Minden korlátot és minden tabut ledönt. Nem köt kompromisszumot senkivel és semmivel. Víziói a gondolkodó, a teremtésbe beágyazott ember legmélyebb következtetései.


1995-ben, számtalan hazai és külföldi, nagysikerű kiállítás után hunyt el.

Művészeink

A. Bak Péter
Aba-Novák Vilmos
Aknay János
Almássy Gyula
Ambrus Imre
Aszódi-Weil Erzsébet
B. Tóth Edit
Balogh István
Baranyó Sándor
Baukó János
Bencs Gábor
Benkő Viktor
Berkes Antal
Bér Rudolf
Bodor Aladár
Bodor Zoltán
Brankovits Éva
Brokés Ágnes
Cs. Nagy András
Cseh László
Dévényi János
Diener Dénes Rudolf
Dombrovszky László
Doór Ferenc
Emeric
Endrey-Nagy Attila
Fábián Gyöngyvér
Farkas András
Farkas Lídia
Fehér Ilona
Fenyő Andor Endre
Filp Csaba
Galambos Tamás
Gerzson Pál
Gimes Lajos
Gödöllői Műhely
Gyémant László
Gyökerek-2005
Hadik Gyula
Hegyi György
Hellenbach Gabriella
Hernádi Paula
Hézső Ferenc
Hornyik Zoltán
Inkey Alice
Izsák József
Jakab Eszter
Jancsikity József
Jeges Ernő
Juhász Erika
Kelle Antal
Kemény Zsigmond
Klement Zoltán
Kling György
Kolozsvári Grandpierre Miklós
Korbely István
Kórusz József
Kő Pál
Kukán Géza
Kutas Rudolf
Lakatos József
Lieber Erzsébet
Lőrincz Vitus
Macskássy Izolda
Mág Tamás
Markó Erzsébet
Meiszter Kálmán
Melocco Miklós
Mersits Piroska
Més-záros István
Molnár-C. Pál Baráti Kör
Monos József
Müller Árpad
Nagy Márta
Németh Árpád
Németh József
Németh Lajos
Nyergesi János
Oravecz István
Orosz Gellért
P. Bak János
P. Boros Ilona
Pálffy Katalin
Papp Gábor
Pertl István
Pleidell János
Rudnay Gyula
Santen, Joseph Carolus Emile
Scholz Erik
Séday Éva
Seres János
Simon Iván
Somogyi János
Somogyi Réka
Stettka Gyula
Stremeny Géza
Sugár Gyula
Szabó János
Szabó Vladimír
Szarka Tamás
Szász Endre
Szekeres Attila
Szotyori László
Szőnyi István
Tamás Ervin
Terbe János
Thúry Mária
Tokay Ilona
Tóth Sándor
Tóth-Vissó Árpád
Uhrig Zsigmond
Újváry Lajos
V. Bazsonyi Arany
Varga Bencsik József
Vasarely, Viktor
Viszolyi János
Würtz Ádám
Xantus Gyula
Zalai Károly
Zsuráffy Mária

Website by WAVU