|
Séday Éva
festőművész
 1929-ben született Kispesten. 1954-ben kapja meg a diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza növendéke. Önálló anyaggal óriási
siker mellett 1964-ben mutatkozik be először a Mednyánszky Teremben. Sikert sikerre halmoz, kiállítások egész sora követi egymást.
A legfontosabbak: 1965-ben Szombathelyen, 1972-ben a Fényes Adolf Teremben, 1976-ban Veszprémben, 1978-ban Dunaújvárosban, 1981-ben Kaposvárott,
1983-ban Kecskeméten mutatkozik be. Festészete a látványt tudatosan szerkesztett formákkal szervezi képi egésszé. Figurális kompozíciók,
tájképek mellett előszeretettel fest csendéleteket, melyekben rendszerező és megjelenítő ereje olykor visszafogottsággal, olykor harsány
kolorittal párosul. Munkái bel- és külföldön, köz- és rangos magángyűjtemények megbecsült darabjai.
Seres János
festőművész (1920, Selyeb-)
 1939-1944-ben Rudnay Gyula növendéke a Képzőművészeti Főiskolán. Miskolcon telepedik le, 1968-1980 között az egri tanárképző
főiskola tanáraként dolgozott. Számos európai országban járt tanulmányúton. Kiállítását rendezik meg 1968-ban a Fényes Adolf
Teremben, 1975-ben a miskolci galériában. 1976-ban az egri akvarell-biennálén, valamint 1981-ben a Miskolci Téli Tárlaton
nagydíjjal tüntetik ki. Megkapja a Heves megyei művészeti díjat 1974-ben.
Festői érdeklődését a hagyományos témák vonzzák, a tájkép, a csendélet, a figurális kompozíciók. Festésmódja nagyvonalú, a színek
kontrasztjára épít. Erős a grafikai és a murális műfajban is.
Simon Iván
festőművész (Szombathely 1931-Szombathely 1999)
1949-1950 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi István növendéke volt, de politikai okokból, mint osztályidegent
eltávolítják. 1950-90 között MÁV tisztviselőként dolgozott, de e mellet a lét mellett folyamatosan alkot. 1953-tól folyamatosan kiállító
rendkívüli tehetségű alkotóművész, sikereiért nívó-díjjal jutalmazták. Számtalan meghívást kapott és rendszeresen részt vett olasz,
osztrák és jugoszláv művésztelepek munkájában, így nemcsak a hazai, hanem az európai festészeti életben is jegyzett alkotó, kiállított
Saltzburgban, Dornbirban, Mariborban, Udinében, Fontainebleauban, Kaufbeurenben. Erőteljes színek, expresszionista, pasztózus festészet
jellemzi.
P. Bak János ( Pázmándhegyi)
festőművész (1913, Pázmánd - 1981, Budapest)
 Győrött fiatalon Pandúr Józsefnél ismerkedett meg a festészettel. 1928-tól a budapesti Iparművészeti Iskolában Helbing Ferenc és
Haranghy Jenő tanítványa volt. 1930és 1937 között a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Glatz Oszkár a mesterei. Az V. évben
Rudnay Gyula tanársegédje lett, 1947-től pedig egyik vezetője lett a bajai Rudnay-féle Szabadiskolának. Népi tárgyú alkotásaival
hazai kiállítások állandó résztvevői. 1958-ban és 1962-ben gyűjteményes tárlatot rendezett a Csók Galériában. 1965-ben itáliai
tanulmányútja alkalmából Milánóban is bemutatta műveit. Fő műfaja a csendélet és a figurális kompozíció, ezen belül portréval és
aktfestészettel egyaránt foglalkozott. Művészetében az alföldi és a nagybányai hagyományokat szintetizálta. 1937-ben megkapta a
Rotary Club nagydíját, 1940-ben elnyerte a Balló Ede pályázatot. Sok munkáját őrzik közgyűjteményeink: a Magyar Nemzeti GAléria,
a kiscelli múzeum, a szolnoki műzeum, a bajai Képtár, stb. Az olasz Prof. Galileo Gentile és az Ammassari világhírű magángyűjteményekbe
is kerültek képei.
Az oldal tetejére
|
