Szabó Vladimír
festő- és grafikusművész

1905-ben született Balassagyarmaton. 1924-1926 között Rudnay Gyula, Csók István és Vaszary János növendéke a Képzőművészeti Főiskolán, majd 1935-1937-ben Benkhard Ágost osztályán folytatja tanulmányait. 1931-1934-ben római ösztöndíjas. 1959-1961-ben nagyobb tanulmányutat tesz Franciaországban. 1930 óta kiállító művész; egyéni kiállítása 1934-ben, 1941-ben és 1942-ben a Nemzeti Szalonban, 1973-ban és 1978-ban a Csók Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban, 1982-ben a Vigadó Galériában volt. Bemutatkozott számos vidéki városban, kiállított Hollandiában és Olaszországban. 1935-ben a Szinyei Társaság grafikai díját kapta; 1953-ban és 1954-ben Munkácsy-díjjal, 1974-ben érdemes, 1980-ban kiváló művészi címmel tüntették ki. Számos kiállítási-díj tulajdonosa. Aprolékos rajzosság, bővérű mesélőkedv, szárnyaló fantázia jellemzi művészetét, előszeretettel fordul a történelem, a kisvárosi élet, a régi életformák nyújtotta tematikák felé. Romantikus, meseszerű, olykor groteszk stílusa a naivokkal és a folklórral tart rokonságot.

Szász Endre
festő- és grafikusművész

Szász Endre 1926. január 7-én született. A Képzőművészeti főiskolán Szőnyi István növendéke, 1946-ban végez. 1965-ben Munkácsy-díjat kap, 1992-ben megkapja a Magyar Köztársaság Érdemérem Tiszti keresztjét, Lipcsében Nemzetközi Művészeti Aranyérmet kap. Az ötvenes években koholt vádak alapján egy évet börtönben tölt. Szabadulása után könyvillusztrációkat készít, 1951-és 60 között 600 könyvet illusztrál. 1964-ben Omar Khajjám Ruáiját című könyv illusztrációival a British Múzeum nemzetközi pályázatán bekerült a világ harminc legszebb könyve közé. Ő a látványtervezője az Egri csillagok című filmnek. 1970-től Torontóban, majd Los Angelesben él. Hazatelepülése után a hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Művészete egyedi, a XX. századi hazai grafikában és festészetben meghatározó, iskolateremtő. Kiállított többek közt Krakkóban, Párizsban, Berlinben, Helsinkiben, Mexikó Cityben, Bécsben, Oslóban, Johannesburgban, Tokióban, New Yorkban, San Franciscóban, Montrealban stb.

Szotyory László
festőművész

Az 1980-as évek első felében bontakozik ki Szotyory festészete, azokban az esztendőkben, amikor befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Ez az etap az új festészet elterjedésének időszaka Magyarországon. A művészek közül sokan - többek között az avantgárd második nemzedékének számos képviselője, Bak Imre, Nádler István, valamint az akkor a főiskoláról kirajzó fiatalok, Bullás József, Mazzag István, Sebestyén Zoltán és társaik - olasz és német példák hatására oldottan-érzékenyen nagyméretű, színes kompozíciókat kezdtek el festeni.

Szotyory Lászlót ezzel szemben nem befolyásolták az egyetemes áramlatok, nem akart mindenáron naprakész lenni. A saját maga kialakította színes-érzékletes-friss festészetet műveli, amely társtalan napjaink honi piktúrájában. Ha az alkotó stílusát nézzük, megállapíthatjuk, hogy kifejezésmódja művészetünk impresszionisztikus hagyományaiból táplálkozik, de ábrázolásmódja nem színhangulatokra építő plen air festészet, hanem tárgyiasabb, áttételesebb figurális alkotásmód, melynek tematikája nagyon is ezredvégi.

Szotyory festészetének különlegessége elsősorban témaválasztásában rejlik, nem teszi idézőjelbe a témát, nem ironizál. Ő egyszerűen lelkesedik és ábrázol a maga érzékletes-szenzuális módján. "Azt festem meg, amit magam köré szeretnék varázsolni, azt a képzeletbeli közeget, amelyben élek, amelyben jól érzem magam.", mondotta egyik beszélgetésünk alkalmával.

A tájékozottabb szemlélőnek úgy tűnhet, Szotyory látványfestészetet művel, de az ő piktúrája nem látvány, hanem képzelet alakította festészet, hiszen sokszor egy másik művészeti ág - film, építészet - alkotta képekből, művekből indul ki és a képzelet szüleményei parkjai, tájai is. Talán csak az ege nagyon valóságos, kék nyári ég fehér felhőkkel.

Végső soron tehát Szotyory László kifejezésmódja-szemlélete posztmodern: egy már értelmezett világ újbóli értelmezése. Virtuális-szellemi utazásait festi meg a művész, járjon az USA-ban, Itáliában vagy Budapesten; és ezen nagyon érzékletes élményeit osztja meg velünk.
Lóska Lajos - művészettörténész

Az oldal tetejére

A. Bak Péter
Aba-Novák Vilmos
Aknay János
Almássy Gyula
Ambrus Imre
Aszódi-Weil Erzsébet
B. Tóth Edit
Balogh István
Baranyó Sándor
Baukó János
Bencs Gábor
Benkő Viktor
Berkes Antal
Bér Rudolf
Bodor Aladár
Bodor Zoltán
Brankovits Éva
Brokés Ágnes
Cs. Nagy András
Cseh László
Dévényi János
Diener Dénes Rudolf
Dombrovszky László
Doór Ferenc
Emeric
Endrey-Nagy Attila
Fábián Gyöngyvér
Farkas András
Farkas Lídia
Fehér Ilona
Fenyő Andor Endre
Filp Csaba
Galambos Tamás
Gerzson Pál
Gimes Lajos
Gödöllői Műhely
Gyémant László
Gyökerek-2005
Hadik Gyula
Hegyi György
Hellenbach Gabriella
Hernádi Paula
Hézső Ferenc
Hornyik Zoltán
Inkey Alice
Izsák József
Jakab Eszter
Jancsikity József
Jeges Ernő
Juhász Erika
Kelle Antal
Kemény Zsigmond
Klement Zoltán
Kling György
Kolozsvári Grandpierre Miklós
Korbely István
Kórusz József
Kő Pál
Kukán Géza
Kutas Rudolf
Lakatos József
Lieber Erzsébet
Lőrincz Vitus
Macskássy Izolda
Mág Tamás
Markó Erzsébet
Meiszter Kálmán
Melocco Miklós
Mersits Piroska
Més-záros István
Molnár-C. Pál Baráti Kör
Monos József
Müller Árpad
Nagy Márta
Németh Árpád
Németh József
Németh Lajos
Nyergesi János
Oravecz István
Orosz Gellért
P. Bak János
P. Boros Ilona
Pálffy Katalin
Papp Gábor
Pertl István
Pleidell János
Rudnay Gyula
Santen, Joseph Carolus Emile
Scholz Erik
Séday Éva
Seres János
Simon Iván
Somogyi János
Somogyi Réka
Stettka Gyula
Stremeny Géza
Sugár Gyula
Szabó János
Szabó Vladimír
Szarka Tamás
Szász Endre
Szekeres Attila
Szotyori László
Szőnyi István
Tamás Ervin
Terbe János
Thúry Mária
Tokay Ilona
Tóth Sándor
Tóth-Vissó Árpád
Uhrig Zsigmond
Újváry Lajos
V. Bazsonyi Arany
Varga Bencsik József
Vasarely, Viktor
Viszolyi János
Würtz Ádám
Xantus Gyula
Zalai Károly
Zsuráffy Mária