|
Szőnyi István
festőművész (Újpest, 1894. január 17. - Zebegény, 1960. augusztus 30.)
 Szőnyi István még Schmidt István néven született, apja pár év múlva magyarosította Szőnyire a család nevét. 1911-ben a Képzőművészeti
Főiskola esti szabadiskoláját látogatta, ahol megismerkedett Uitz Bélával és Kmetty Jánossal. 1913-ban megkezdte tanulmányait a
Képzőművészeti Főiskolán, először a rajztanárképző szakon, majd miután újból felvételizett, a művészképzőben Ferenczy Károly osztályában
folytatta tanulmányait. Nála tanult 1914 nyarán főiskolai ösztöndíjjal Nagybányán.
Ősszel bevonult katonának, 1915-ben a fronton harcolt, 1916-ban tbc-vel a tátralomnici szanatóriumban kezelték, itt ismerkedett meg Nagy Imrével.
Ezt követően Kolozsvárott, majd Nagyszebenben szolgált. 1917-ben a Képzőművészeti Főiskola katona hallgatói részére rendezett
nyári tanfolyamán vett részt Nagybányán, majd a következő év nyarán ismét megfordult itt. 1919-ben leszerelése után Réti Istvánnál folytatta
tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az intézmény megreformálására törekvő fiatalok közé tartozott, majd a Tanácsköztársaság idején
az Ifjúmunkások Szakszervezetében a képzőművészeti alosztály helyi szervezetének az elnöke volt.
Emiatt 1920 márciusában az igazoló bizottság kizárta a Képzőművészeti Főiskoláról. 1919 decemberétől a kiállítások rendszeres résztvevője,
a Műcsarnok 1919-1920-as Téli tárlatán két képét mutatta be.
1920-ban megkapta a frissen megalakult Szinyei Merse Pál Társaság első ízben kiadott díját, a Szinyei-jutalmat, és 1922-ben taggá
választották. 1920-ban rövid tanulmányúton Bécsben járt, ez év novemberében fejezte be első sokszorosított grafikáját, egy hidegtű
önarcképet. A következő évben, 1921 szeptemberében nagy sikert aratott az Ernst Múzeumban megrendezett első gyűjteményes kiállításával.
Ez idő tájt a Vörösmarty utca 35-ben közös műteremben dolgozott Pátzay Pállal, 1922 tavaszán harmadikként meghívták Nemes Lampérth Józsefet
is, aki ez év végéig maradt velük. Szőnyi a húszas évek legelején számos helyen megfordult, festett a Sajó mentén és Budakalászon. 1922-ben
lelátogatott Kecskemétre, ahol a művésztelepen ekkoriban Varga Nándor Lajos és Nagy Imre dolgozott. Ebben az évben első műveként -
adományozás útján - a Szépművészeti Múzeumba került 1921-es Önarcképe.
A Szinyei Társaság 1922-ben megrendezett Nemzeti Szalon-beli első kiállításán négy művét mutatta be, novemberben az Auróra Műkereskedelmi
Rt. Magyar művészek rézkarckiállításán a fiatal grafikusnemzedék tagjaként ő is több munkájával szerepelt, és a következő évben is több
grafikai kiállításon vett részt. Ugyanebben az évben festett először Zebegényben, és Németországban járt tanulmányúton.
1924 januárjában az Ernst Múzeumban rendezte meg második gyűjteményes kiállítását, amelylyel ismét nagy sikert aratott. Ebben az évben megnősült,
Bartóky Melindát vette feleségül, akivel Zebegénybe költözött ki. Ebben az évben több művével részt vett a Velencei Biennálén, és egy olaszországi
tanulmányutat is tett, valamint a frissen megalakuló KUT első kiállítására is meghívták, amelyen már törzstagként szerepelt.
1924-ben megszületett lánya, Zsuzsa, aki ettől kezdve képeinek rendszeres szereplője lett. Az év végén a Műcsarnokban megnyíló
Aktkiállításon Hegytetőn című képével elnyerte a kiállítás ifjúsági díját, és a mű - adományozás útján - a Szépművészeti Múzeumba került.
Szőnyi ettől az évtől kezdve a Belvárosi
Szabadiskolában kezdett tanítani. A következő évben, 1926-ban megszületett fia, Péter. 1928-ban megkapta az ekkor induló állami római magyar
ösztöndíjat, míg azonban kollégái két évet töltöttek kint, ő négy hónap után hazatért. 1929-ben megrendezte harmadik gyűjteményes kiállítását
a Tamás Galériában. A harmincas években a Gresham-kör tagja, 1935-ben a Fränkel Szalon rendezett műveiből kiállítást. 1937-től a Képzőművészeti
Főiskolán tanított, 1941-ben a Képzőművészet iskolája című könyv szerkesztője és egyik szerzője volt, ebben az évben elkészítette Győrben a
nádorvárosi templom freskóit. A második világháború alatt üldözött zsidókat bújtatott, családtagjaival hamis okmányokat készített számukra.
Budapesti lakása és műterme az ostrom alatt bombatalálatot kapott, számos műve megsemmisült.
A háború utáni művészete szerves folytatása
harmincas években kialakult stílusának. Munkásságáért számos kitüntetést, díjat kapott (1949, Kossuth-díj; 1952, érdemes művész; 1956,
kiváló művész). Zebegényi házában ma Szőnyi István Emlékmúzeum működik.
Az oldal tetejére
|
