|
Tamás Ervin
festőművész (1922-1996)
1941-ig az Iparművészeti Iskolában, majd 1946-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul Szőnyi Istvánnál. 1954-84 között a nemzetközi
hírű tokaji Nyári Művésztelep és a Dési Huber Kör tanára. 1965-ben Munkácsy-díjat kap. 1966-ban a balatoni Nyári Tárlat festészeti
nagydíját, 1977-ben a Művészeti Alap Nívódíját, 1978-ban Premio Coppa díjat Nápolyban, 1985-ben Budapestért érmet és Káplár Miklós
díjat kap. Lírai beállítottságú művész, festészete intellektuális, folthatásokra épített játékosság jellemzi műveit. A 40-es évek
óta rendszeresen kiállító művész. Jelentős tárlata volt kétszer Luganoban, Parmaban, az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, Glasgowban.
Nagy méretű pannója díszíti a tokaji katolikus templomot és üvegablak munkája a debreceni megyeházát.
Thúry Mária
festő- grafikus- iparművész Munkácsy-díjas, Érdemes művész
 Szőnyi István és Domanovszky Endre növendékeként végez 1953-ban.
A hazai, illetve külföldi kiállítások rendszerek résztvevője. Munkáival szinte mindegyik európai országban bemutatkozott, emellett
kiállított az Egyesült Államokban és Egyiptomban is. Derkovits-díjas, 1966-ban és 1977-ben is Munkácsy-díjat kapott. Férjével, Kádár
Györggyel a brüsszeli Világkiállításon díjat nyert. Művészetében kipróbálja festészetet, a zománcot, a grafikai műfajokat. Érzelmi
indíttatású konstruktivizmus, eleven kolorit jellemzi művészetét. Ízig-vérig modern alkotó, de a klasszikus értékek képviselője is.
Az itt bemutatásra került festménye összegzi Thúry Mária művészi hitva1lását. 1985-ben Érdemes művész díjat kap.
Tokay Ilona
festőművész (Balassagyarmat, 1907 - Budapest, 1988)
 1925-29 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1930-33 között
a római Accademia dei belle Arti ösztöndíjasaként Rómában tartózkodott, majd egy időre Franciaországba és a Szovjetunióba került.
1950-es években tért vissza Magyarországra, több ízben megfordult a kecskeméti festőtelepen. 1932 óta kiállító művész. Egyéni és
kollektív kiállításokon szerepelt a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és Kecskeméten. Korai festményeit a gazdag színvilág, az
átgondolt kompozícióra törekvő igény jellemezte. Posztimpresszionista jellegű, nőies lírával áthatott művei a mindennapi élet
jeleneteit és emberi pillanatait dolgozzák fel. Érzékeny csendéletkép-festő. Szívesen dolgozott temperával is.
Tóth-Vissó Árpád
Festő- és grafikusművész
 1922-ben született Debrecenben. Képzőművészeti tanulmányait szabadiskolákban végezte, Gáborjáni Szabó Kálmán és Félegyházi László keze
alatt. Kezdetben tradicionális témákat és technikákat alkalmazó művész. 1964-és 1965 között nagyobb nyugat-európai tanulmányutat tesz,
megízleli a kor művészeti törekvéseit, bekapcsolódik a nemzetközi művészeti vérkeringésbe mely folyamat keretében Párizsban, majd itthon
több tárlatot is rendeznek műveiből. Festészete plasztikus, domborműszerű, lírai, expresszív.
Az oldal tetejére
|
